Cyrano de Bergerac regényes alakját a magyar olvasó elsősorban Rostand népszerű tragikomédiájából ismeri: a kötekedő, nagyszájú s sziporkázón szellemes párbajhőst és költőt, akinek harciassága gyengéd és érzelmes szívet, és önfeláldozó jóságot leplez. Valóban ilyen volt a történelmi Cyrano is, de még sokkal gazdagabb egyéniség: nemcsak félelmes kardforgató, hanem ismeretekre szomjazó szellem, a hagyományok ellen lázadó materialista gondolkodó, a 17. század első felének egyik legtehetségesebb írója.
Igazi halhatatlanságát Cyrano regényeinek, elsősorban a Holdbéli utazásnak köszönheti. Ez a mű nemcsak úti-, hanem filozófiai regény is, amelynek minden lapján játék és találékonyság, bizarr furcsaság és felvilágosult gondolkodás találkozik. A mindvégig szórakoztató és izgalmas regény engesztelhetetlenül állást foglal az egyházi hatalommal és a skolasztikus világfelfogással szemben. A mű a felvilágosodás egyik igen jelentős előkészítője — így kapcsolódik az emberi haladás állandó áramlatába –, ez adja meg időszerűségét a mai olvasó számára is.
