«…nem tudok úgy elaludni. hogy a lábam kilóg a takaró alól. Mert ha egyszer egy hideg kéz kinyúlna az ágy alól és megragadná a bokámat…» — írja Stephen King e húsz kiváló elbeszélést tartalmazó kötet előszavában.
A félelem — hiába is tagadnánk — mindannyiunk életében jelen van. Emlékezzünk csak vissza gyerekkori mumusainkra. nyomasztó álmainkra. felnőttkori szorongásainkra. Ezek a félelmek olykor megalapozottak. máskor teljesen irracionálisak. néha elmosódottak. máskor határozott alakot öltenek. Aztán ott a borzongás, ami szintén kellemetlen, de azért mégis mohón olvassuk az újságban, hogy: “Agyonverte…”. «Kútba dobta…”, «Feltrancsírozta…” stb.
Stephen King a maga mesteri és utánozhatatlan módján formába önti. történetekké kerekíti ezeket az érzéseket, csakhogy e teljességgel modern mesékben nem a vasorrú bába. hanem egy megvadult mosodai gőzvasaló üldözi áldozatát. a hétfejű sárkány helyett életre kelt játék hadsereg indít véres bosszúhadjáratot, netán a fűnyíróember ajánlja fel szolgálatait a kertvárosi ház gyanútlan lakóinak, s nem kell az óriások birodalmába látogatni, megteszi egy sivár országúti pihenő, ahol őrjöngő kamionok hajkurásszák a kávéra betérő fáradt utast. Puhaléptű Jackről már nem is szólva…
Nos, kedves Olvasó, kucorodjon kedvenc karosszékébe, készítsen maga mellé egy csésze teát. bár olykor egy pohárka feszültségoldó töményebb sem árt (hanem a cigarettával csínján bánjon, mert esetleg meglátogatják a Leszoktató Rt. munkatársai!). és lapozza fel a kötetet. Azért előtte nem árt ellenőrizni — biztos, ami biztos -, hogy jól bezárta-e az ajtót…
