Dr. Louis Creed, a fiatal orvos kitűnő állást kapott: a Maine-e Egyetem rendelőjének lett a vezetője, ezért Chicagóból az idilli New England-i tájban álló magányos házba költözik családjával — feleségével, Rachellel, ötéves lányukkal, Ellie-vel és másfél éves kisfiukkal, Gage-dzsel. Boldogan, a szép jövő reményében veszik birtokba új otthonukat.
Az első gondra az út túloldalán, velük átellenben élő öregember, Jud hívja föl a figyelmüket: a tájat kettészelő országúton éjjel-nappal olajszállító tartálykocsik dübörögnek, halálos veszélynek téve ki a háziállatokat és az apróságokat. Nem véletlenül van a közelben egy nyomasztó légkörű, ódon temető az elgázolt háziállatok számára… Az első trauma akkor éri Louist, amikor egy baleset áldozatául esett, haldokló fiú a rendelőben óva inti az állattemetőn túli veszedelemtől. Nem sokra rá egy tartálykocsi elgázolja Ellie imádott macskáját, és az öreg Jud — jó— vagy rosszakaratból? — az állattemetőn túli, hátborzongató vidékre, a micmac indiánok egykori temetkezőhelyére viszi Louist, s ott földelteti el vele az állatot.
Másnap a macska visszatér — de ocsmány jószág lett belőle: lomha, ijesztően bűzlő és gonosz. Aztán néhány békés hónap után a kis Gage elszabadul szüleitől, és szaladni kezd pici lábain az országút felé.
A könyv szörnyűségeire jellemző, hogy az író egy ideig vonakodott befejezni, mert maga is olyan rettenetesnek találta!
Stephen Kingnek (1947), az immár nálunk is hallatlanul népszerű, kiváló amerikai horrorszerzőnek 1983-as, Állattemető című könyve legalább olyan idegborzoló, mint eddig magyarul napvilágot látott regényei: A ragyogás, a Tortúra, a Christine, a Borzalmak városa és A rémkoppantók. Számos könyvét meg is filmesítették — az Állattemető-t is, amelyet «Kedvencek temetője» címen vetítettek a mozik.
