Csalóka szerelem

Bree, a remény egészséges. Még ha felkészülsz is a legrosszabbra az életben, attól sem fog kevésbé fájni az esés, ha bekövetkezik.

De akkor átadom a szívem a reménykedésnek, és épp ez az, amit nem akarok. Megígértem magamnak, hogy ezt sohasem fogom hagyni. Mert rosszul is végződhet, és akkor itt maradok barát nélkül.

Nyelek egyet, mert rádöbbenek, mennyire másmilyen érzés ez az egész, mint vártam. A szeme nem réved a távolba, mint ahogy a korábbi barátnői mellett láttam, amikor nyilvános helyen tartózkodtak.

Szimpatikus srác. A legbiztosabb út a szívemhez, ha rossz vicceket sütnek el a jelenlétemben.

Az ölében ülve aprónak érzem magam. Mintha a karjával, amellyel átölel, képes lenne pajzsként megvédeni egy hurrikántól is. Megannyi érzés fut végig a testemen, ahogy Nathan lehelete legyezi a bőrömet, és karja megfeszül a derekam körül. Az ajka meg sem kísérli az érintkezést. Nathan csak lebeg itt ebben a testi közelségben, amelyben korábban sohasem volt részünk, a homloka és az orra gyengéden odafészkelődik az arcomhoz.

Meg fogjuk egymást érinteni. És csókolózni fogunk, Bree.

Azért vagyok itt, amikor elmegy, mert hiányzik, és itt mindennek olyan illata van, mint neki. Nos, igen, szeretnék itt élni, de csak azért, mert ő is itt lakik. Nem érdekelnek a menő cuccai vagy a puha lepedői vagy a tényleg mély fürdőkádja vagy… na jó, rendben, én is szeretem ezeket a dolgokat. Szóval, a valódi oka annak, hogy itt szeretnék élni, az az, hogy mindez együtt itt maga az eufória.

Csak le akartam dőlni pár percre, és valahogy négy év lett belőle

.

Ó, Jézusom, szenvedélyesebbnek érzem magam, mint egy elhanyagolt hercegnő egy fűzőszaggató történelmi románcban.

Hiszek a kemény munkában, de abban is, hogy időnként szünetet kell tartani. Pihenni. Hülyéskedni, és néha finom szénhidrátokat majszolni.